Emlékszem még arra a napra, amikor Csabi kitalálta, hogy 5-én indulunk. Még több, mint egy hónapunk volt, én azonban nagyon izgultam, mert tudtam, hogy röpülni fog az idő. És így is történt, pikk-pakk készülődnünk kellett, utoljára még meglátogattuk kedvenc pályaudvari restinket, halálra ettük magunkat masala dosából, minden eddigi dosánál hatalmasabban sikerült kiválasztanunk, persze nem volt szándékos, nem tudtuk pontosan mit rendeltük, de méltó vacsorául szolgált az utolsó estére. Aztán tele pocakkal, este tízkor neki láttunk a csomagolásnak. Teljesen szétzilálódott a napirendünk. Mivel 12re jártunk dolgozni 11 előtt csak nagyon kivételes esetben kerültünk ki az ágyból. Ennek és kímélő munkánk eredményeként gyakran hajnali 2ig csicseregtünk. Így egyáltalán nem jelentett gondot a késő esti pakolás. Egyetlen hátránya volt csak, gépünk 10kor indult a chennai-i reptérről, a sofőrt 7,15re hívtuk, így legkésőbb 6,30kor ébrednünk kellett, hogy még az utolsó simításokat elvégezhessük indulás előtt.
Mindketten izgultunk, részben fura volt összepakolni a dolgainkat, hisz azért az elmúlt másfél hónapban úgy-ahogy de a magunkévá tettük a lakást (talán a konyha kivételével) kicsit át is rendeztük és most mindent vissza kellett állítani. És ott volt a rengeteg cuccunk. Folyamatos terv volt, hogy veszünk végre még egy táskát a két hátizsák mellé, ahová az újonnan szerzett gönceinket, könyveket, térképeket, stb. fogjuk tenni. Természetesen ilyenünk nem lett. Vásároltunk helyette azonban 4-5 váltás indiai ruhát, cipőt, papucsot, bögrét, kispárnát, lepedőt,melegszendvics gyártót, amik gyorsan a szívünkhöz nőttek, ott hagyni nem akartuk. Gyömöszöltük ezerrel a cuccokat a hátizsákokba.
Másrészt azért is volt izgalmas az este, hisz eddigi létünk valamilyen szinten szervezett volt. Voltak emberek akik vártak ránk, volt hol laknunk, állandó szállásunk és az elkövetkező 4 hétre semmilyen biztosítékunk nem volt. Sri Lankáról jóformán semmit se tudtunk, annyi derült ki bizonyosan, hogy valamivel drágább lesz, mint India. De hogy ott van-e járda, lehet-e normálisan várost nézni, találunk-e normális szállást, állatmentes elhelyezést.. hát ezekről semmit. Egyetlen döntés született egy netes csetelés után, hogy Colomboban nem fogunk megszállni, azt amilyen gyorsan csak tudjuk elhagyjuk és irány Hikkaduwa, ami DNY legfelkapottabb szörf paradicsoma. Ez kb. 90 km Colombotol.. Neten semmi info nem volt, pl. vonat v. buszjáratok, menetjegy árak, bármi… hajrá! Egy olasz weboldalon levadászott csávó segített a döntésben, de annyi mindent mondott, mint az olaszok általában.
Szóval reggel a szokásos csetepaté, utálom ha késünk. Még volt kb. 10 percünk az indulásig amikor Csabi még pöcsölt valami teljesen haszontalan dologgal ahelyett, hogy pakolt volna, 10 perccel később indultunk, de még így is tudtuk tartani a menetrendet, a lényeg az volt, hogy 2 órával korábban érjünk ki a reptérre. Szerencsére a forgalom nem volt nagy, tágra nyitott szemekkel néztem az utolsó Indiai képeket: egy buszt amiről tizek lógtak ki, félre döntve ezzel a buszt; apukát amint 5 tagú családját motorral fuvarozza, kisfiu1 a benzin tankon, apuka a következő, utána kisfiú2, akit anyuka passzíroz a papa hátához, hogy ne legyen gond, majd a sort egy kislány zárta; az elsuhanó, vadul dudáló utolsó tuk-tukosokat; az órásplakátokat.Pont 8ra érkeztünk, a reptér előtt iszonyat tumultus, itt ugyanis már a bejárati ajtónál ellenőrizték a repjegyet, csak az mehetett be aki rendelkezett ilyennel + útlevéllel. Jó indiai szokás szerint ment a tülekedés, kicsit lúzernek tűnhettünk, hisz lassan araszoltunk a tömeggel amolyan európai módra, így csak az nem jutott be előttünk aki nem akart. Mindegy, ahogy felénk mondják lassan járj, tovább érsz. Na az ajtónál jött a döbbenet, mert őrünk szólt, hogy igyekezzünk, mert lekéssük a gépet?!?! Még 1 óra 40 perc volt hátra az indulásig. Betuszkolt minket, ahol egy újabb tülekedéshez csatlakozhattunk volna, de persze nem hittünk a kis bajszos őrnek, így lazán sorba álltunk és kb. mindenkit beengedtünk magunk előtt. Aztán jött őrünk, gondolom megszánt minket és betolta a kocsinkat a tömegen keresztül az egyik csomag vizsgáló géphez ahol már nem volt ember. Kiderült, hogy a Sri Lankan Airlines ott vizsgálta a poggyászokat. Emberünk üvöltött párat, majd vhonnan a távolból előkerült egy újabb officer aki nagy kegyesen még átvette és el is vitte a cuccunkat. Közben vadul ordibált, hogy igyekezzünk, mert elmegy nélkülünk a gép. No, gondoltuk akkor megyünk becsekkolni, úgy látszik itt más a rendszer. Félúton elénk pattant egy másik fegyveres őr, hogy ellenőrizzük csomagjainkat.. persze nem értettük mit akar, aztán odairányított minket egy elhagyatott folyosói szakaszra, ahol az átvizsgált csomagjaink feküdtek a többi utaséval együtt és azonosítanunk kellett őket. Ezután futás fel a check in-hez, ahol megkaptuk a beszálló kártyákat és már el is foglalhattuk helyünket a gépen. Mindezt egy órával a gép indulása előtt.. mint hajszolt vadak foglaltuk el helyünket, miután kicsit megnyugodtunk örömmel tapasztaltuk, hogy milyen kurva jó gépet kaptunk. Az előttünk lévő ülés támláján volt egy kis lcd kijelző, ami a gépre szerelt 12 kamera képeit közvetített mindenféle nézőpontból, illetve státusz riportokat adott a magasságról, szélről, sebességről, stb. + ami a legjobb volt játékok is voltak jócskán amit joystick-okkal tudtunk irányítani. Szóval az a két és fél óra amit a gépen töltöttünk gyorsan elszállt. Ráadásul még a kaja is jó volt. A Colombotól 30 km-re lévő Bandaranaika reptérre érkeztünk, ahol megint mindenféle Európában megszokott vetkőzős biztonsági vizsgálat nélkül tudtunk kimenni. Amíg Csabi pénzt váltott én a helyi tourist office lánykát faggattam, hogy egyáltalán mi a nemzeti eledelük, italuk, alkoholt fogyasztanak-e, milyen időjárást várhatunk, hogyan tudunk közlekedni, stb. Kiderült, hogy amitől Indiában tartottam és szerencsére elkerült, az itt most elkapott jól. Legnagyobb nemzeti eledelük a curry. Mindent azzal esznek, baromi csípősen elkészítve. Többségük buddhista, alkoholt fogyasztanak, bár eldugott helyeken lehet csak megvásárolni, jelentős részük vega, azonban sok a halas kaja, illetve csirkét esznek még + bárányt! Folytatom tovább vegetáriánus létemet, egyelőre tök jól bírom. Néha álmodozom csak anya sült csirkéjéről J Megtudtuk, hogy sikerült monszunban érkeznünk, november végéig tart, úgyhogy esélyünk sincs megúszni.
Segített még abban, hogy van a reptérről egy busz ami bevisz a fővárosba és pont a buszállomáson tesz le, ahonnan a legegyszerűbben kb. 2-3 óra alatt jutunk el Hikkaduwara.
