2005. szeptember 5. welcome in Sri lanka

Kitettük a lábunkat a reptér védő falai közül és ránk rontottak ezren, hogy mindenfelé vigyenek minket, ahová csak akarjuk persze annyiért amennyiért ők akarják. Pár lelkes egyént leráztunk azzal, hogy a buszt keressük ami bevisz a városba és ha azért a pénzért elvisznek akkor velük megyünk, persze erre mind legyintett és tovább állt. Csak összehasonlításképp a busz 40 rupiért vitt be minket a városba, míg egy taxi ezt 300-350 közötti összegért tette volna meg.
Akadt azonban egy piócaszerű fazon, akit nem lehetett lerázni. Elmondtam neki, hogy van úti tervünk, van foglalt szállásunk, programunk, és busszal megyünk tova. Persze Csabi leállt vele diskurálni, így a buszig követett minket sőt fel is szállt velünk és még ott is magyarázott. Eddigi utunk legakaratosabb embere volt. Ő 3500 rupiáért a reptérről elvitt volna minket Hikkaduwaba. Ami egy újabb busszal még +260 rupia lett volna.. nehezen de felfogta, hogy mi nem az elesett és pénzzel bőkezűen bánó turisták vagyunk, így mikor a busz elindult magunkra hagyott, nem követett miket J

A buszból kitekintve nem sok változást tapasztaltunk Indiához képest. Kicsit összeszedettebbek az épületek, nem láttunk félig felépített, de kb. 80%ig amortizált házakat, az emberek európai ruhában jártak, vékonyak voltak és nagyon elegánsak. Járda már alakult, az utak minősége nem rosszabb, mint itthon és ami a legszembetűnőbb volt a tömeg hiánya! Annyit tudni kell, hogy Sri lanka 64,5 ezer nkm 19 millió lakossal. (csak hogy jobban menjen az összehasonlítás Magyarország 93e nkm, 10 millió lakossal) tehát végülis ők is sokan vannak adott terültre, viszont valszeg jobban helyezkednek J.

Hát Edi sajnos rögvest megutálta az egészet, ahogy kiderült, hogy piócábbak mint az indiaiak, illetve, hogy mindent curryval esznek, de az az igazság, hogy az első pillantásra mások mint az átlag emberek Indiában. Biztosan azért mert kisebb a népsűrűség vagy mert több a turista.

A tourist office-ban kapott prosik alapján megtudtuk, hogy vannak magán és állami buszok, árban nem nagy különbséggel és hogy ezek ugyanonnan indulnak, csak míg az államira ezren paszírozódnak fel addig a magán társaságok csak az ülőhelyek erejéig engedik fel az utasokat. A járatok egyébként gyakran 15-30 percenként indulnak. Hát a buszállomás nem volt szívet derítő látvány, a járatokra csak szingalézül volt felírva az útvonal, angolul se nagyon kommunikáltak, így jó néhány percbe telt míg rábukkantunk a megfelelőre. Egy kb. 20 személyes busz volt, légkondival és egy gyerekarcú sofőrrel, aki úgy vezetett, mintha ez lenne élete utolsó útja és neki teljesen mindegy, hogy élünk, halunk, esetleg szenvedünk. Ezerrel téptünk célunk felé. Az út gyönyörű volt, végig az óceán parton haladtunk, először borús volt az idő, majd ahogy kezdett kisütni a nap, úgy vált a víz is egyre szelídebbé és gyönyörű zölddé. Útközben rengetek banán és kókusz dió fát láttunk, telis tele gyümölccsel, mindez döbbenetes volt Indiához képest, ahol mint sáskajárás után úgy le volt amortizálva minden kert és gyümölcsös. A nagy sietség ellenére 2,5 óra volt az út. Egyszer megálltunk egy helyi büfénél, ahol mindenki elvégezhette a dolgát mi pedig kipróbálhattuk a helyi palackozott vizet. Már nagyon kíváncsiak voltunk, Indiában förtelmes volt. Hát itt kicsit máshogy volt rossz. Hidegen nem érződött rossznak, azonban ha kicsit is felmelegedett mindjárt gyógyszer íze lett.. ettünk azonban egy rotty-t, erről akkor nem tudtuk pontosan, hogy micsoda, az elmondás alapján tojás volt belül és vega kaja. Finom volt!

Kiderült hamar hamar, hogy a Sri Lankaiak sokkal hívőbbek mint az indiaiak voltak, persze csak a külsőségekkel kapcsolatosan tudok véleményt formálni, de ha elmentünk egy Buddha szobor mellett, akkor rögtön lekapták a sapkájukat és a buszban (még a sofőr is!) mindenki felállt…